Farkas-Pap Éva szobrászművész hat éve készítette az első Misija figurákat. A jellegzetes, íves formájú állatok egyre népszerűbbek, sokan már egész gyűjteménnyel rendelkeznek a kedves darabokból. >> Az interjú a Lakáskultúra magazinba készült.
A Misija figurák a mai világban olyan szerepet töltenek be, mint nagymamáink idejében a porcelánfigurák?
Számomra teljesen vállalható ez a hasonlat, és azért is jogos, hogy ugyanúgy gyűjtőszenvedélyt generál. Régen a vitrinben időről időre megjelent egy-egy újabb nipp, most pedig látom a közösségi oldalakon megosztott képeken, hogy sok embernek komoly Misija-gyűjteménye van, nemritkán egy teljes állatkert összeáll.
Szobrászként végeztem a Képzőművészeti Egyetemen, egyáltalán nem terveztem egy saját márka felépítését, egyszerűen csak így alakult. Először ajándékba készítettem fából egy cicát, ami annyira megtetszett, hogy más anyagból is megcsináltam a figurát. Kipróbáltam kerámiából, betonból, aztán más állatok következtek, az első évben megszületett a csacsi, az elefánt, a nyuszi, és később még több állattal bővült a kollekció.
Honnan jött az elnevezés?
Az anyukám családnevének egy kicsit módosított változata. Véletlenül megegyezik egy szláv nyelveken használatos szóval, amelynek jelentése misszió, küldetés.
Különlesek a formák, de az előállítás folyamata sem mindennapi. Hogy alakult a kapcsolatod a Segítő Vásárlás kezdeményezéssel?
Mivel egyre több figura készült, már sem idővel, sem műhelykapacitással nem bírtam egymagam a gyártást. Ekkor találtam rá a Segítő Vásárlásra. A szervezet megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztat, és Designrandi elnevezésű eseményüket azért találták ki, hogy a szociális cégeket összehozzák alkotóművészekkel, tervezőkkel.
A teljes cikk a Lakáskultúra oldalán olvasható.
