Habos almáslepényt is ígértem. Kézzel, gyerekkézzel írt bejegyzés egy közel százéves könyv végén. Nos, azért ebben sok a balladai homály - bár a korabeli receptek eleve nem voltak túlmagyarázva. Egyrészt, gondolom, többet főztek az emberek, így az alapokkal a többség tisztában volt; másrészt egy, a mostaninál takarékosabb kor szemlélete is tükröződik. Négy-öt hozzávaló, azokat összedolgozzuk, oszt jónapot. De a konkrét esetben arra tippelek inkább, hogy a gyerek (apu? nagymamám?) egyszerűen elunta a jegyeztelést, és ezért maradt le a töltelék. Nagyapám él még a családunk ezen ágából; igaz, májusban múlt száz éves, de szokott emlékezni ilyen régi dolgokra. Megkérdem majd.
Addig is két leírás: az egyik a szóban forgó recept-torzó, a másik pedig egy almás pite a szakácskönyvből, hogy a töltelékről is kapjunk képet.
Habos almáslepeny
(eredeti helyesírással) 😊
30 dkg lisztből 20 dkg margarinnal, 12 dkg cukorral, 2 tolyás sárgájával, 1-2 kanál tejjfellel, cseppnyi sóval tésztát gyurunk. Ha kemény, még tejfelt adunk hozá. Félujny vastagságra nyujtjuk.
Eddig a recept. Én, mondjuk vajjal dolgoznék. Na, de lássuk, mit mond a profi! Dr Hevesi Sándorné almáspitéje Az ideális háztartás című 1934-ben kiadott könyvből:
20 dkg liszt, 15 dkg vaj, cukor és 2 tojás sárgája kell hozzá. Összedolgozom és pihentetem. Majd két részre osztom, vékonyra sodrom és megsütöm. Sűrű almapürét készítek, melyet jócskán meghintek darált dióval vagy mandulával. Befedem, feldarabolom, és vaníliás cukorral meghintem, ugyanígy készíthetem dió-, mák-, és túrótöltelékkel is.
Ha nyers almaszeletekkel készítem, akkor a tészta egyik felét tepsibe teszem, megszurkálom, darált cukros dióval és zsemlyemorzsával meghintem, almaszeletekkel megrakom, tetejét szintén meghintem cukros dióval, beborítom a másik felével, megszurkálom, tojással megkenem, és heves tűz mellett 1/2 óra hosszat sütöm. Kockára vágom és forrón, vaníliás cukorral meghintem.
