2018. április 23., hétfő

Örök pillanat


előzmény 1)

Eredetileg "Mért szeretek szabadúszó* lenni?" volt a címe. Aztán "Szabadság", mivel némelyik szabadúszó, én is, nehezen szánja rá magát, hisz a munkám-a-hobbim életérzés abban az illúzióban tart, hogy mindig szabin vagyok. Pedig ki kell lépni ebből is néha, ez a tanulság, gondoltam, megírom terápiás jelleggel. Végül "Örök pillanat" lett, mert valahogy beugrott a verssor, hogy "van néha olyan pillanat mely kilóg az időből", és kölcsönvettem a címet.




előzmény 2)

Eredetileg erről a három évvel ezelőtti fotósorozatról akartam írni, amit a képek nekem jelentenek, hogy a szabadúszó lét szépsége gyakran ugyanaz, ami a nehézsége is. Ez esetben az a tizenplusz https://www.facebook.com/pg/misijadesign/photos/?tab=album&album_id=1125139680880354 beton és mellé a fotóstáska, amit magammal cipeltem a partra. Két forduló volt, és dögmeleg, de imádtam minden pillanatot. Nagyjából ott lettem benne biztos, hogy ezt akarom csinálni, és képes vagyok érte küzdeni.

előzmény 3)

Minden évben ilyentájt - a csillagok állása, a napsugarak beesési szöge, a koranyári hangulat - eszembe jut ez a fotózás, mint origó és a kreatív munka esszenciája. Egyszerűen jó rá visszagondolni. Az a döbbenet, hogy akárhogy is számolom - ez csak három éve volt, nem lehetett korábban. Őrület, milyen lassan telik az idő, legalábbis annyi minden történt azóta! Ezekért az időtlen pillanatokért érdemes. És ha valamit - mindenképpen azt kívánom magamnak a következő három évre, hogy minél több időtlenség férjen bele.


Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.


Most pedig, hogy a cím és Weöres Sándor megírta a bejegyzést, én kommentálhatom a képeket:



A képen 6 kiló nettó súlyú beton - és ez csak egy része. Hozzáöltöztem a Balaton parthoz, de hiába tengerészcsíkos a póló, ha hosszú az ujja, akkor inkább mellőzzük az eleganciát.



Valahogy így. Láblógatás és egy csónak, ami nem az enyém, viszont megy a körömlakkom színéhez. Utóbbi színkódja megegyezik a Misija logóval. Nem is, mert az a Balaton.



Amikor besétál a képbe egy igazi kutya. Spontán kutya volt, nem statiszta.



És ugyanez verébbel. Ez a kép benne van a mindenkori top tízben. Örök pillanat - örök kedvenc.



A kép, ami az Artportal szerkesztőinek is megtetszett, 2015-ben ez volt a Kozma ösztöndíjról írt cikkük kiemelt fotója.



És ugyanő türkiz háttérrel. Figyeld a logó színét!



+ két és fél kiló. Most ne kérdezzétek, hogy mit keresnek a betonállatok a móló cölöpjein. Én raktam oda őket. Ennyi.



... és egy szintén súlyos egyéniség. Ugyanabból az okból tartózkodik a mólón, mint a többiek.


megjegyzés:
* Bár nagyon menő a szabadúszó/kreatív/freelancer/satöbbi kifejezés, a szomszéd, amikor próbáltam elmagyarázni, mivel foglalkozom, egyszerűen csak ennyit mondott: Aha, szóval maszek. És tényleg. Milyen igaz, van erre szép ősi magyar kifejezésünk. Maszeknak lenni jó!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése