2017. március 19., vasárnap

ArtiStamp pecsétkészítő workshop

Szombaton újat tanultam, így lett a Misijának saját készítésű pecsétje kettő. Linómetsző kést én már sok mindenre használtam, csak épp rendeltetésszerűen nem, viszont faragtam vele fát és gipszet - szinte látom, ahogy grafikus olvasóim a szívükhöz kapnak, igazatok van, én kérek elnézést. Na szóval, ott hagytam abba, hogy ezidáig ismeretlen terep volt számomra a linómetszés, de most megtettem az első lépéseket.

Talán lesz folytatás is.

Köszönjükaz Artistamp-nek az élményt, a Minimának és a meló-nak pedig a lehetőséget, hogy ott lehettünk!

És most a képregény:






2017. március 14., kedd

Egy nap nálunk


Ami valójában kettő, vagy legalább másfél, de mindegy is.


Most, hogy vitathatatlanul tavasz van, és medvehagymaszezon, és ha már úgy alakult, hogy vitathatatlanultavaszimedvehagymás reggelivel kezdtem a napot, mi több ezt tőlem szokatlan módon a fészre is kiposztoltam, akkor - gondoltam - mért ne oszthatnám meg itt is, hogy milyen egy nap a nálunk, a Misija főhadiszállásán. Amúgy mindegyik más, így tehát akár ilyen is lehet. Közvetítés indul.

Reggeli, ami nem mindig ilyen fotogén, viszont mindig van. Többnyire ráérős, ami hatalmas luxus, és egy ilyen minimálhedonistának, amilyen én is vagyok, jutalomfalat az élettől, a szó minden értelmében.




Kolléga is felébred, mert ez egy ilyen rendkívül menő coworking homeoffice és showroom. A reggeli lustálkodás szokása neki is, genetika-e vagy véletlen, ki tudja, mindenesetre örvendetes tény. Mivel érdemeltem ezt ki? Régi koránkelések emléke kúszik be, és a biztos tudat, hogy eljön még az az idő. Ja korán = negyed öt és fél hat között. Reggeli lustálkodás = nyolc- fél kilencig való fel nem kelés. A kilenc óra az már délelőtt, a délelőtt pedig nem maradhat el, mivelhogy nagyon értékes része a napnak.




... közben megnéztük mi van kint, hogy kiderüljön, jó-e a kedvünk már a időjárástól eleve, vagy meg kell érte dolgoznunk. Most minden oké, süt a nap.




Kolléga tesztel. Nem nyeli le, nem vágja fejbe magát, tetszik neki. Igen, most már biztos, hogy jó napunk van.




A munka maga az minden nap más, ma épp a gép előtt ülök sokat, még egyelőre bent, de közeleg az idő, amikor már az erkélyen is lehet, és ott még az excel is szebben nyílik. Ilyen az erkély, amikor irodának használom:




És ilyen, amikor rendeltetésszerűen. (Hát, szóval műhelynek.)




Ez pedig az íróasztalom (sarka) most, fotóháttér funkcióban. A laptopot addig is levettem.




Azt megsúgom, hogy közben másnap lett, de mivel a kellő rugalmasság e szakmához és létformához nélkülözhetetlen, ezért rá se rántok, sőt! Folytatom, mintha mi sem történt volna. Gyakori része a munkanapnak a csomagolás, futárra való várakozás, és hogy ezt illusztráljam, nem átallok egy tavalyi fotót idetenni, mivelhogy ont olyan, mintha idei lenne. Bármelyik tetszőleges héten tudnék lőni egy hasonlót. 




És ez csak a lakásunk. Ahol a tervekből valóság lesz, az a csömöri műhely, amiről írtam már sokat, például itt meg itt, és van még sok más külső helyszín, történetek, emberek. Meg merem kockáztatni, hogy mesélek még rólunk.

Legközelebb.