2017. január 20., péntek

Januári határidők

Nincs még két hete, hogy azt mondtam, a januárban nem sürgetnek a határidők. Hát jelentem, addig sem tartott a nyugi. Én mondjuk nem bánom, ezek visznek előre, és végső soron ezért is szeretem a Misiját. Kezdjük ott, hogy január végén egy kiállítunk a FISÉ-ben, a téma a Segítő Vásárlás, és a terv szerint mindhárom szövetségesünk képviselteti magát. Akikkel tehát együtt dolgozunk:
1) az Összefogás a kerámiafigurákkal,
2) a Palota-15 az új betonokkal
3) a Fébé pedig a jövőbeni fa állatkákkal.

Február elején pedig előadást tartok a MOMÉ-n, a címe: Hogyan vezessük vissza a művészeket a társadalomba. Majd itt a blogon is hagyok róla nyomot valamilyen formában, leginkább egy összefoglalót szeretnék majd írni róla.

Addig is, néhány fotó az új betonfigurákról. Javítgatunk még rajta egy kicsit, de hamarosan a boltoknak is jut belőle.






2017. január 8., vasárnap

Évindító

Azt szeretem a januárban, amit régebben pont nem, hogy vége az ünnepeknek, mindenhol leltároznak vagy téli álmot alszanak, vagy legalábbis úgy tűnik, és akár még unatkozni is lehet(ne). A határidők nem ketyegnek - legalább két hétig, és nekem ettől minden ráérősebbnek tűnik.* Máskülönben ugyanazt csinálom, amit januártól november végéig szoktam, éljenek a hétköznapok, a december meg nem egy hónap, hanem egy állapot. Most pedig hogy vége, leszedjük a fát, vagy sem - az égősorokat mindenesetre elöl hagyom, mert minimálhedonista vagyok, és az ilyen apróságok jót tesznek a hangulatomnak. A dánok ezt hyggenek hívják, tudtátok? Szóval nem forradalmi felfedezés, viszont működik.  Ráadásul kint ilyen szépek a fák...




...bent meg a fények. (És igen, az ott a mosatlan. Attól hogy lefotóztam, tisztább nem lett, de legalább meg tudom mutatni. Vekerdynek szeretettel. ;)




A tavalyi év már egészen hasonló volt ahhoz, amit megálmodtam magamnak. Sokat dolgoztam itthonról, ami általában a laptop-konyha-erkély hármasságot jelenti. Lett műhelyem átmenetileg, és  rendesen kihasználtam, aztán költözni kellett, de már látom az új lehetőséget (és egy másik helyet). Alakulnak az együttműködések a beton és a fafigurák gyártására. Ez meglehetősen munka- és időigényes feladat, mivel sok szempontból úttörők vagyunk, és számos technológiai kihívással kell megküzdenünk. Azt hiszem, az idei év egyik legnagyobb feladata az lesz, hogy a szerzett tapasztalatokat felhasználva az új gyártókkal is kiépítsünk egy olyan rendszert, mint amilyet az Összefogással már harmadik éve működtetünk.








Tavaly is készültek új figurák, az év kedvence a bika volt. Fecskéink is megújultak, három új színben is elérhetők, karácsony előtt pedig Lajos csatlakozott a társasághoz. Harmadjára is részt vettünk a Design randin, és új Misija figura is lett: a bika. Megtalált néhány szép feladat a Misiján kívül is, a Fogyatékosság-barát Munkahely díj elkészítését még a nyáron kezdtem, az elkészült különdíjakat pedig decemberben adták át az érintetteknek







Az ősszel tartottam egy kis szünetet, megszületett ugyanis a kisfiam - jókor és jó helyre, azt hiszem. Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a gyerekem - ha lesz - mellettem fog játszani, amíg dolgozom, látja majd, hogy szeretem a munkám, kipróbálja szerszámokat meg a készülő játékokat, néha meglógunk a Rábapartra, borsót eszünk, és a héját a vízbe dobáljuk, vagy elsétálunk az állatkertig, és megnézzük, mit csinál télen a tarajos sül, közben kitaláljuk, melyik legyen a következő Misija jószág, és kettőt pislogunk, már fel is nőtt. Nos hát, a felnövés folyamatban, bár gyorsabb, mint azt hittem volna, egyelőre többet alszik mint amennyit játszik, azt viszont, mármint az alvást, nem mellettem csinálja, hanem rajtam. Na, ez a kihívás: egy kendőbe kötött csecsemővel a hasadon dolgozni. A blogírás már egész jól megy, a tarajos sül pedig még várhat...

Tartsatok velünk idén is!






* Ezt a bejegyzést négy nappal ezelőtt kezdtem el írni, azóta be is írtam a naptárba az első két határidőt. Így van ez, ha nem rakom ki időben a bejegyzést. ;)