2017. október 18., szerda

Születésnap

Tegnap volt a kisfiam első születésnapja. Itthon, családja körében, háborítatlanul telt, pont mint a születése. Kórházba ezúttal sem kerültünk. ;)

Mostanában többször is kérdeztek a Misijáról, és a vele kapcsolatos munkáról, de erről eddig nem beszéltem. Pedig mindennek az alapja.


EGY ÉVE
Számvetés? Leltár? Egy éve ilyenkor még... már... Család vs. karrier, "hogyanegyeztetedössze" kérdések. Sok minden kavarog most. Összecsúszott az éves szakmai beszámolókkal és programokkal a születésnap, és ez már minden évben így lesz. Egy éve azért nem utaztam dizájn hetekre, megnyitókra, kiállításokra mert már bármelyik pillanatban várható volt a fiam érkezése. Végül is kivárta, sőt. Talán a nyugalmas pillanatot várta ki? Tavaly ilyenkor még pont volt időm berendezni a szekrényét, főzni jó sokat, de az aktuális excel táblázatot már félbehagytam, bezártam egy időre. Ja, és végiglapoztam még az utónévkönyvet, hogy eldönthessem: Bercelnek nevezzük. A százhuszonötödik verzió lett az igazi, akkor tudtam, hogy bemutatkozott. 




MOST
...volt egy napom rákészülni a születésnapra, szinte luxus. Leszedtük a Design Hét kiállítását, még futárt is intéztem, aztán telefonokat, email-eket. Nem tudok tortát sütni, meg igazából semmilyen édességet a palacsintán kívül, de azért megpróbálnám. (Nem lett kész, viszont majdnem elkezdtem;) Nagyon sok munka van mögöttem, mögöttünk, az elmúlt néhány hét kis híján felborított, szinte jólesik a házimunka, legalább valami más. Ezekre az örök érvényű tanulságokra döbbentem rá: kisebb gyereket könnyebb felemelni. Járni tanuló gyereket nehezebb elkapni. Az univerzumot, ezen belül a lakásunkat felfedező utódot egészen reménytelen lebeszélni a rámolásról. Semmi sincs biztonságban egy méter alatt. Így aztán a telefonomat és más földi javaimat lehető legváratlanabb helyeken találom meg. Valamint a fognövesztés kemény munka, amiben az egész család részt vesz, de leginkább a gyermek édesjóanyja, mármint hogy én.


MI VÁLTOZOTT?
Van például emberem a prototípusok teszteléséhez:


... és szülőszéket terveztem, amit korábban nem gondoltam volna. Azt meg főleg nem, hogy videót is készítek róla. Pedig de:



... és egy csomó minden, ami nem fér bele ebbe a bejegyzésbe. Néhányat közülük azért megemlítenék. Például...


CSALÁDBARÁT-E A MISIJA?
Már bőven több, mint hobbi kategória, és az elmúlt másfél-két év ebben sorsdöntő volt. Mielőtt megtudtam, hogy várandós vagyok épp azt fontolgattam, hogy keresek egy állást, vagy legalább egy felet, annyira bizonytalan volt a helyzetem. A munkahelyemen már jóval korábban felmondtam, az ösztöndíjam éppen lejárt, a Misija pedig még messze volt az önállóságtól. Aztán Bercel érkezése átírta a forgatókönyvet szerencsére. Mivel köztudottan "jók" a várandós nők esélyei a munkaerőpiacon, nem is volt kérdés, hogy előre menekülök. A meg-tudom-csinálni érzést a fiam születése csak megerősítette. A hogyan-egyezteted-össze kérdésre pedig az a válasz, hogy pont ezért lehetséges, mert ilyen munkám van, ez a szabadúszás egyik nagy előnye. Mindenki, akivel együtt dolgozom ismeri és elfogadja a helyzetemet, figyelembe vesszük egymás munkaidejét és napirendjét, senki érdeke nem sérül emiatt. Sőt,  mostanra kimondhatom, hogy nem tudnék - nem is akarok - kiszállni, sokan számítanak rám, a felelősségem is nagyobb, szóval nem opció a hátraarc. Nehéz, de ugyanakkor jó is, és persze számíthattam rá, hisz rengeteget dolgoztam érte. Habár közvetve érzem a nyomást - egyelőre ilyen világban élünk - de ez is változik szerencsére. Amúgy meg, praktikus segítség a telefon, email, futárszolgálat, közösségi média, és néha műterem az egész lakás, ki sem kell mozdulnom otthonról.


TANULSÁGOK JÖVŐRE
1) ostromállapot (pl. dizájn hét, szobrászbiennálé, ösztöndíjas beszámoló, költözés, lakásfelújítás, vagy ezek tetszőleges kombinációja) idején takarítást rendelek, 
2) kaját is, ha úgy alakul, 
3) újrakezdem a jógát, mert szuper találmány a hordozókendő, de a gyerek mégiscsak tíz kilós, kell az erősítés.
4) átgondolom, kivel tudnék együtt dolgozni, mert kell egy munkatárs, akár csak átmenetileg is, mert ez egyedül már nem bírható.



TERVEK IDÉNRE 
Tudom, hogy sokan várjátok a fa figurákat, és a betonos vonalra is jó lenne ráerősíteni. Az idei Design Randi is hátra van még, vannak teendőink. Alakulnak lassan a dolgok, csak néha eltérek az ütemtervtől... de maradjatok velünk, lesz minden lassan.

Ha szívesen olvasnátok még arról, hogyan telnek egy kisgyerekes művész mindennapjai, ajánlom a Kiss Mártával készült interjút a Dróton. Többek között és szigorúan általánosítás nélkül, mert mindenki élete más, engem mindenesetre nagyon érdekel most a mások tapasztalata, és épp most került elém a cikk. Jut eszembe: arról is szívesen olvasnék, hogy kisgyerekes-művész-apának lenni milyen. Írók-költők előnyben, de mi a helyzet a kétkezi kultúrmunkásokkal?

Nektek milyen?

2017. október 9., hétfő

Design Hét Győr és más őszi események

Ma arra ébredtem, hogy elképesztően hálás vagyok azért, hogy sikerült, hogy megcsináltuk. Pénteken indult a Design Hét, és ez még csak a kezdet, a következő napok, hetek tele lesznek ilyen bejelentésekkel. Rengeteg munkánk van benne, nincsenek rá szavak, de megérte. Megpróbálom összefoglalni.



...többszöri nekifutásra... Címszavakban.

Pénteki megnyitón tömeg, nem hittük volna, pedig megtettünk érte mindent. Leírhatatlan! Köszönjük, hogy eljöttetek. Fáradtak vagyunk, két összefüggő mondat is nehéz (egy is). De nagyon jó. A főszervező Nagy Zsuzsa fantasztikus munkát végzett, és a többiek,

 a kiállítók is:

Kodolányi Gábor, designer; Hefter Bruno, üvegművész; Mile-Tóth Judit, ékszertervező; Farkas-Pap Éva, szobrász; Balogh Petra, divattervező; Jakus Tamás, formatervező; Csermák Zsuzska, grafikus; Meixner Etelka, szilikát tervezőművész; Nagy Sarolta, ékszertervező; Farkas Vajk, üvegművész; Gyebnár Hajnalka, textiltervező; Fehér József, designer




Előtte hetekig készülődés, és hátra van még egy pesti kiállítás, és Szentendre, a Szobrászbiennáléval, meg némi Misija újdonság az őszre.

Összefoglalva az elmúlt másfél hónap:

-  szeptember 13.
   FISE 35 Jubileumi kiállítás - Misija hintaállatok és gyerekbútorok
   Finissage ma, október 9-én.

- szeptember 20/október 4.
  Kozma Lajos ösztöndíj, féléves beszámoló, a témám: Szülőszék
  Kifejtős rész képekkel ITT, videó ITT. (Életem első videója)

Design Hét Győr megnyitó ünnepség pénteken, október 6-án!
  Misija kerámiák és betonok

- Új lelőhely nyílt: október 8-tól a Requiem Fleur-ben is kaphatók a Misiják.



És ami még előttünk van:

Fenntartható Design kiállítás, Design Hét Budapest
  Misija kerámiák és más szépségek a tudatosság és a fenntarthatóság jegyében.
  Megnyitó október 12-én

- Szobrászbiennale, Szentendre, Művészetmalom
  Mert néha ilyesmik is készülnek: Átmenet V-VI.

Nagyjából ennyi.
Azért voltak pillanatok. Amikor megrendelem a futárt hétfőre, és csak reménykedni tudok, hogy lesz időm befejezni a küldendő tárgyakat hétvégén. (Lett.)

Amikor percekig tétovázom, hogy a legfontosabb teendők közül melyik a legsürgősebb. Ezt többnyire a majdnem egyéves gyerekem megoldja.

Amikor már épp feladnám, de a rengeteg befektetett munka, a belém vetett bizalom miatt nem teszem mégsem. Mert mondjuk tartozom ennyivel magamnak is? Talán.

Amikor...

Jó volna ott lenni személyesen Pesten és Szentendrén, meg még sok helyen, de ez az év ilyen. Bánom is meg nem is, hogy alig mozdulok ki. Jó volna nemcsak képernyőn látni, hogy mit csinálnak a kollégák, barátok, de máskülönben jó itthon. Főleg most, hogy a győri Design Hét pótolja az űrt.

És nemcsak nekem. Egyszerűen hiánypótló. Pont.

Már nagyon kellett.

2017. július 6., csütörtök

Gipszek, betonok

Valami elképesztően gyönyörűnek tartottam mindig is a régi gipszformákat: a kopott felületet, a sárgás patinát, amit a sell-lakk ad, a tapintását, az egészen csontszerű szépséget. A fotó talán valamit visszaad ebből, a többi az enyém marad, önjutalmazó munka. :)

Időszerű most ezzel foglalkozni, dolgozunk nagyon a betonfigurákhoz szükséges új öntőformákon. Tudom, hogy keresitek, legkésőbb szeptemberre tervezem a stabil utánpótlás biztosítását, és ebben a szakmabeli barátok mellett a Palota-15 és a Segítő Vásárlás csapata is partnerem. Az van, hogy a megnövekedett igényeket már nem tudják kiszolgálni a régi öntőformák, az újakhoz viszont eddig nem használt anyagokkal és technikákkal kell kísérleteznem, ami viszont macerás es időigényes. (Cserébe viszont tapizhatom a kedvenc gipszformáimat, ugye... ;)


Szóval #workinprogress és #comingsoon , addig viszont a színes nyári kerámiáké a főszerep! Aki mégis betont szeretne, ezeken a helyeken találhat: Magma, Magma+, MONO art & design, Minima (Győr), Monokrom (Pécs)




2017. május 30., kedd

Tavasz-nyár-erkély

Az erkély ilyenkor a kedvenc munkahelyem. Már majdnem kert. Sok nehéz munkaórán átsegített, és nincs az az adminisztratív kötelezettseg, muszáj-meló vagy favágás, ami lehetetlen lenne itt. (Mondjuk favágásra különösen alkalmas...)

Szeretjük!

Most épp ilyen:



Jobboldalt: favágás. Én mondtam.




2017. május 10., szerda

Új lelőhelyek 2.

Igyekszem lépést tartani magammal, de mivel az onlájn híradás pont nem az erősségem, néha lemaradok. Alighogy bemutattam a két új galériát, máris itt a harmadik: a Liget Art. És én most innen Győrből irigykedem rátok, akik kihasználjátok ezt a végre-szép-meleg-tavaszi napot, és kirándultok egyet a Városligetbe. Igyatok egy kávét helyettem is, és nézzetek be az új dizájnboltba. 
De jó lesz nektek!



2017. május 9., kedd

Új lelőhelyek

Jó híreink vannak, egyre több helyen kaphatók a Misija figurák. A székesfehérvári Ludvig Papírgaléria után most már Gyulán, az Almásy-kastély Látogatóközpontjában is válogathattok közülük! 

Fehérváron ezt az ajtót keressétek, előtte-utána kiegészítő programként tudom még ajánlani a Pelikán Galériát, sőt, ha nagyon ráértek, akkor Mór városa is közel van, érdemes rászánni egy napot, esetleg jó időben visszatérni bornapokra, Szent György napra.


Gyulán pedig nem fogjátok eltéveszteni a kastélyt, ez egészen biztos. A Látogatóközpont eleve megér egy napot, és akkor ott van még a vár (az ország egyetlen megmaradt gótikus téglavára!), a fürdő, a Százéves Cukrászda. És én kénytelen leszek ide járni munkaügyben... Sose legyen rosszabb!


2017. március 19., vasárnap

ArtiStamp pecsétkészítő workshop

Szombaton újat tanultam, így lett a Misijának saját készítésű pecsétje kettő. Linómetsző kést én már sok mindenre használtam, csak épp rendeltetésszerűen nem, viszont faragtam vele fát és gipszet - szinte látom, ahogy grafikus olvasóim a szívükhöz kapnak, igazatok van, én kérek elnézést. Na szóval, ott hagytam abba, hogy ezidáig ismeretlen terep volt számomra a linómetszés, de most megtettem az első lépéseket.

Talán lesz folytatás is.

Köszönjükaz Artistamp-nek az élményt, a Minimának és a meló-nak pedig a lehetőséget, hogy ott lehettünk!

És most a képregény:






2017. március 14., kedd

Egy nap nálunk


Ami valójában kettő, vagy legalább másfél, de mindegy is.


Most, hogy vitathatatlanul tavasz van, és medvehagymaszezon, és ha már úgy alakult, hogy vitathatatlanultavaszimedvehagymás reggelivel kezdtem a napot, mi több ezt tőlem szokatlan módon a fészre is kiposztoltam, akkor - gondoltam - mért ne oszthatnám meg itt is, hogy milyen egy nap a nálunk, a Misija főhadiszállásán. Amúgy mindegyik más, így tehát akár ilyen is lehet. Közvetítés indul.

Reggeli, ami nem mindig ilyen fotogén, viszont mindig van. Többnyire ráérős, ami hatalmas luxus, és egy ilyen minimálhedonistának, amilyen én is vagyok, jutalomfalat az élettől, a szó minden értelmében.




Kolléga is felébred, mert ez egy ilyen rendkívül menő coworking homeoffice és showroom. A reggeli lustálkodás szokása neki is, genetika-e vagy véletlen, ki tudja, mindenesetre örvendetes tény. Mivel érdemeltem ezt ki? Régi koránkelések emléke kúszik be, és a biztos tudat, hogy eljön még az az idő. Ja korán = negyed öt és fél hat között. Reggeli lustálkodás = nyolc- fél kilencig való fel nem kelés. A kilenc óra az már délelőtt, a délelőtt pedig nem maradhat el, mivelhogy nagyon értékes része a napnak.




... közben megnéztük mi van kint, hogy kiderüljön, jó-e a kedvünk már a időjárástól eleve, vagy meg kell érte dolgoznunk. Most minden oké, süt a nap.




Kolléga tesztel. Nem nyeli le, nem vágja fejbe magát, tetszik neki. Igen, most már biztos, hogy jó napunk van.




A munka maga az minden nap más, ma épp a gép előtt ülök sokat, még egyelőre bent, de közeleg az idő, amikor már az erkélyen is lehet, és ott még az excel is szebben nyílik. Ilyen az erkély, amikor irodának használom:




És ilyen, amikor rendeltetésszerűen. (Hát, szóval műhelynek.)




Ez pedig az íróasztalom (sarka) most, fotóháttér funkcióban. A laptopot addig is levettem.




Azt megsúgom, hogy közben másnap lett, de mivel a kellő rugalmasság e szakmához és létformához nélkülözhetetlen, ezért rá se rántok, sőt! Folytatom, mintha mi sem történt volna. Gyakori része a munkanapnak a csomagolás, futárra való várakozás, és hogy ezt illusztráljam, nem átallok egy tavalyi fotót idetenni, mivelhogy ont olyan, mintha idei lenne. Bármelyik tetszőleges héten tudnék lőni egy hasonlót. 




És ez csak a lakásunk. Ahol a tervekből valóság lesz, az a csömöri műhely, amiről írtam már sokat, például itt meg itt, és van még sok más külső helyszín, történetek, emberek. Meg merem kockáztatni, hogy mesélek még rólunk.

Legközelebb.

2017. január 20., péntek

Januári határidők

Nincs még két hete, hogy azt mondtam, a januárban nem sürgetnek a határidők. Hát jelentem, addig sem tartott a nyugi. Én mondjuk nem bánom, ezek visznek előre, és végső soron ezért is szeretem a Misiját. Kezdjük ott, hogy január végén egy kiállítunk a FISÉ-ben, a téma a Segítő Vásárlás, és a terv szerint mindhárom szövetségesünk képviselteti magát. Akikkel tehát együtt dolgozunk:
1) az Összefogás a kerámiafigurákkal,
2) a Palota-15 az új betonokkal
3) a Fébé pedig a jövőbeni fa állatkákkal.

Február elején pedig előadást tartok a MOMÉ-n, a címe: Hogyan vezessük vissza a művészeket a társadalomba. Majd itt a blogon is hagyok róla nyomot valamilyen formában, leginkább egy összefoglalót szeretnék majd írni róla.

Addig is, néhány fotó az új betonfigurákról. Javítgatunk még rajta egy kicsit, de hamarosan a boltoknak is jut belőle.






2017. január 8., vasárnap

Évindító

Azt szeretem a januárban, amit régebben pont nem, hogy vége az ünnepeknek, mindenhol leltároznak vagy téli álmot alszanak, vagy legalábbis úgy tűnik, és akár még unatkozni is lehet(ne). A határidők nem ketyegnek - legalább két hétig, és nekem ettől minden ráérősebbnek tűnik.* Máskülönben ugyanazt csinálom, amit januártól november végéig szoktam, éljenek a hétköznapok, a december meg nem egy hónap, hanem egy állapot. Most pedig hogy vége, leszedjük a fát, vagy sem - az égősorokat mindenesetre elöl hagyom, mert minimálhedonista vagyok, és az ilyen apróságok jót tesznek a hangulatomnak. A dánok ezt hyggenek hívják, tudtátok? Szóval nem forradalmi felfedezés, viszont működik.  Ráadásul kint ilyen szépek a fák...




...bent meg a fények. (És igen, az ott a mosatlan. Attól hogy lefotóztam, tisztább nem lett, de legalább meg tudom mutatni. Vekerdynek szeretettel. ;)




A tavalyi év már egészen hasonló volt ahhoz, amit megálmodtam magamnak. Sokat dolgoztam itthonról, ami általában a laptop-konyha-erkély hármasságot jelenti. Lett műhelyem átmenetileg, és  rendesen kihasználtam, aztán költözni kellett, de már látom az új lehetőséget (és egy másik helyet). Alakulnak az együttműködések a beton és a fafigurák gyártására. Ez meglehetősen munka- és időigényes feladat, mivel sok szempontból úttörők vagyunk, és számos technológiai kihívással kell megküzdenünk. Azt hiszem, az idei év egyik legnagyobb feladata az lesz, hogy a szerzett tapasztalatokat felhasználva az új gyártókkal is kiépítsünk egy olyan rendszert, mint amilyet az Összefogással már harmadik éve működtetünk.








Tavaly is készültek új figurák, az év kedvence a bika volt. Fecskéink is megújultak, három új színben is elérhetők, karácsony előtt pedig Lajos csatlakozott a társasághoz. Harmadjára is részt vettünk a Design randin, és új Misija figura is lett: a bika. Megtalált néhány szép feladat a Misiján kívül is, a Fogyatékosság-barát Munkahely díj elkészítését még a nyáron kezdtem, az elkészült különdíjakat pedig decemberben adták át az érintetteknek







Az ősszel tartottam egy kis szünetet, megszületett ugyanis a kisfiam - jókor és jó helyre, azt hiszem. Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a gyerekem - ha lesz - mellettem fog játszani, amíg dolgozom, látja majd, hogy szeretem a munkám, kipróbálja szerszámokat meg a készülő játékokat, néha meglógunk a Rábapartra, borsót eszünk, és a héját a vízbe dobáljuk, vagy elsétálunk az állatkertig, és megnézzük, mit csinál télen a tarajos sül, közben kitaláljuk, melyik legyen a következő Misija jószág, és kettőt pislogunk, már fel is nőtt. Nos hát, a felnövés folyamatban, bár gyorsabb, mint azt hittem volna, egyelőre többet alszik mint amennyit játszik, azt viszont, mármint az alvást, nem mellettem csinálja, hanem rajtam. Na, ez a kihívás: egy kendőbe kötött csecsemővel a hasadon dolgozni. A blogírás már egész jól megy, a tarajos sül pedig még várhat...

Tartsatok velünk idén is!






* Ezt a bejegyzést négy nappal ezelőtt kezdtem el írni, azóta be is írtam a naptárba az első két határidőt. Így van ez, ha nem rakom ki időben a bejegyzést. ;)