2017. július 6., csütörtök

Gipszek, betonok

Valami elképesztően gyönyörűnek tartottam mindig is a régi gipszformákat: a kopott felületet, a sárgás patinát, amit a sell-lakk ad, a tapintását, az egészen csontszerű szépséget. A fotó talán valamit visszaad ebből, a többi az enyém marad, önjutalmazó munka. :)

Időszerű most ezzel foglalkozni, dolgozunk nagyon a betonfigurákhoz szükséges új öntőformákon. Tudom, hogy keresitek, legkésőbb szeptemberre tervezem a stabil utánpótlás biztosítását, és ebben a szakmabeli barátok mellett a Palota-15 és a Segítő Vásárlás csapata is partnerem. Az van, hogy a megnövekedett igényeket már nem tudják kiszolgálni a régi öntőformák, az újakhoz viszont eddig nem használt anyagokkal és technikákkal kell kísérleteznem, ami viszont macerás es időigényes. (Cserébe viszont tapizhatom a kedvenc gipszformáimat, ugye... ;)


Szóval #workinprogress és #comingsoon , addig viszont a színes nyári kerámiáké a főszerep! Aki mégis betont szeretne, ezeken a helyeken találhat: Magma, Magma+, MONO art & design, Minima (Győr), Monokrom (Pécs)




2017. május 30., kedd

Tavasz-nyár-erkély

Az erkély ilyenkor a kedvenc munkahelyem. Már majdnem kert. Sok nehéz munkaórán átsegített, és nincs az az adminisztratív kötelezettseg, muszáj-meló vagy favágás, ami lehetetlen lenne itt. (Mondjuk favágásra különösen alkalmas...)

Szeretjük!

Most épp ilyen:



Jobboldalt: favágás. Én mondtam.




2017. május 10., szerda

Új lelőhelyek 2.

Igyekszem lépést tartani magammal, de mivel az onlájn híradás pont nem az erősségem, néha lemaradok. Alighogy bemutattam a két új galériát, máris itt a harmadik: a Liget Art. És én most innen Győrből irigykedem rátok, akik kihasználjátok ezt a végre-szép-meleg-tavaszi napot, és kirándultok egyet a Városligetbe. Igyatok egy kávét helyettem is, és nézzetek be az új dizájnboltba. 
De jó lesz nektek!



2017. május 9., kedd

Új lelőhelyek

Jó híreink vannak, egyre több helyen kaphatók a Misija figurák. A székesfehérvári Ludvig Papírgaléria után most már Gyulán, az Almásy-kastély Látogatóközpontjában is válogathattok közülük! 

Fehérváron ezt az ajtót keressétek, előtte-utána kiegészítő programként tudom még ajánlani a Pelikán Galériát, sőt, ha nagyon ráértek, akkor Mór városa is közel van, érdemes rászánni egy napot, esetleg jó időben visszatérni bornapokra, Szent György napra.


Gyulán pedig nem fogjátok eltéveszteni a kastélyt, ez egészen biztos. A Látogatóközpont eleve megér egy napot, és akkor ott van még a vár (az ország egyetlen megmaradt gótikus téglavára!), a fürdő, a Százéves Cukrászda. És én kénytelen leszek ide járni munkaügyben... Sose legyen rosszabb!


2017. március 19., vasárnap

ArtiStamp pecsétkészítő workshop

Szombaton újat tanultam, így lett a Misijának saját készítésű pecsétje kettő. Linómetsző kést én már sok mindenre használtam, csak épp rendeltetésszerűen nem, viszont faragtam vele fát és gipszet - szinte látom, ahogy grafikus olvasóim a szívükhöz kapnak, igazatok van, én kérek elnézést. Na szóval, ott hagytam abba, hogy ezidáig ismeretlen terep volt számomra a linómetszés, de most megtettem az első lépéseket.

Talán lesz folytatás is.

Köszönjükaz Artistamp-nek az élményt, a Minimának és a meló-nak pedig a lehetőséget, hogy ott lehettünk!

És most a képregény:






2017. március 14., kedd

Egy nap nálunk


Ami valójában kettő, vagy legalább másfél, de mindegy is.


Most, hogy vitathatatlanul tavasz van, és medvehagymaszezon, és ha már úgy alakult, hogy vitathatatlanultavaszimedvehagymás reggelivel kezdtem a napot, mi több ezt tőlem szokatlan módon a fészre is kiposztoltam, akkor - gondoltam - mért ne oszthatnám meg itt is, hogy milyen egy nap a nálunk, a Misija főhadiszállásán. Amúgy mindegyik más, így tehát akár ilyen is lehet. Közvetítés indul.

Reggeli, ami nem mindig ilyen fotogén, viszont mindig van. Többnyire ráérős, ami hatalmas luxus, és egy ilyen minimálhedonistának, amilyen én is vagyok, jutalomfalat az élettől, a szó minden értelmében.




Kolléga is felébred, mert ez egy ilyen rendkívül menő coworking homeoffice és showroom. A reggeli lustálkodás szokása neki is, genetika-e vagy véletlen, ki tudja, mindenesetre örvendetes tény. Mivel érdemeltem ezt ki? Régi koránkelések emléke kúszik be, és a biztos tudat, hogy eljön még az az idő. Ja korán = negyed öt és fél hat között. Reggeli lustálkodás = nyolc- fél kilencig való fel nem kelés. A kilenc óra az már délelőtt, a délelőtt pedig nem maradhat el, mivelhogy nagyon értékes része a napnak.




... közben megnéztük mi van kint, hogy kiderüljön, jó-e a kedvünk már a időjárástól eleve, vagy meg kell érte dolgoznunk. Most minden oké, süt a nap.




Kolléga tesztel. Nem nyeli le, nem vágja fejbe magát, tetszik neki. Igen, most már biztos, hogy jó napunk van.




A munka maga az minden nap más, ma épp a gép előtt ülök sokat, még egyelőre bent, de közeleg az idő, amikor már az erkélyen is lehet, és ott még az excel is szebben nyílik. Ilyen az erkély, amikor irodának használom:




És ilyen, amikor rendeltetésszerűen. (Hát, szóval műhelynek.)




Ez pedig az íróasztalom (sarka) most, fotóháttér funkcióban. A laptopot addig is levettem.




Azt megsúgom, hogy közben másnap lett, de mivel a kellő rugalmasság e szakmához és létformához nélkülözhetetlen, ezért rá se rántok, sőt! Folytatom, mintha mi sem történt volna. Gyakori része a munkanapnak a csomagolás, futárra való várakozás, és hogy ezt illusztráljam, nem átallok egy tavalyi fotót idetenni, mivelhogy ont olyan, mintha idei lenne. Bármelyik tetszőleges héten tudnék lőni egy hasonlót. 




És ez csak a lakásunk. Ahol a tervekből valóság lesz, az a csömöri műhely, amiről írtam már sokat, például itt meg itt, és van még sok más külső helyszín, történetek, emberek. Meg merem kockáztatni, hogy mesélek még rólunk.

Legközelebb.

2017. január 20., péntek

Januári határidők

Nincs még két hete, hogy azt mondtam, a januárban nem sürgetnek a határidők. Hát jelentem, addig sem tartott a nyugi. Én mondjuk nem bánom, ezek visznek előre, és végső soron ezért is szeretem a Misiját. Kezdjük ott, hogy január végén egy kiállítunk a FISÉ-ben, a téma a Segítő Vásárlás, és a terv szerint mindhárom szövetségesünk képviselteti magát. Akikkel tehát együtt dolgozunk:
1) az Összefogás a kerámiafigurákkal,
2) a Palota-15 az új betonokkal
3) a Fébé pedig a jövőbeni fa állatkákkal.

Február elején pedig előadást tartok a MOMÉ-n, a címe: Hogyan vezessük vissza a művészeket a társadalomba. Majd itt a blogon is hagyok róla nyomot valamilyen formában, leginkább egy összefoglalót szeretnék majd írni róla.

Addig is, néhány fotó az új betonfigurákról. Javítgatunk még rajta egy kicsit, de hamarosan a boltoknak is jut belőle.






2017. január 8., vasárnap

Évindító

Azt szeretem a januárban, amit régebben pont nem, hogy vége az ünnepeknek, mindenhol leltároznak vagy téli álmot alszanak, vagy legalábbis úgy tűnik, és akár még unatkozni is lehet(ne). A határidők nem ketyegnek - legalább két hétig, és nekem ettől minden ráérősebbnek tűnik.* Máskülönben ugyanazt csinálom, amit januártól november végéig szoktam, éljenek a hétköznapok, a december meg nem egy hónap, hanem egy állapot. Most pedig hogy vége, leszedjük a fát, vagy sem - az égősorokat mindenesetre elöl hagyom, mert minimálhedonista vagyok, és az ilyen apróságok jót tesznek a hangulatomnak. A dánok ezt hyggenek hívják, tudtátok? Szóval nem forradalmi felfedezés, viszont működik.  Ráadásul kint ilyen szépek a fák...




...bent meg a fények. (És igen, az ott a mosatlan. Attól hogy lefotóztam, tisztább nem lett, de legalább meg tudom mutatni. Vekerdynek szeretettel. ;)




A tavalyi év már egészen hasonló volt ahhoz, amit megálmodtam magamnak. Sokat dolgoztam itthonról, ami általában a laptop-konyha-erkély hármasságot jelenti. Lett műhelyem átmenetileg, és  rendesen kihasználtam, aztán költözni kellett, de már látom az új lehetőséget (és egy másik helyet). Alakulnak az együttműködések a beton és a fafigurák gyártására. Ez meglehetősen munka- és időigényes feladat, mivel sok szempontból úttörők vagyunk, és számos technológiai kihívással kell megküzdenünk. Azt hiszem, az idei év egyik legnagyobb feladata az lesz, hogy a szerzett tapasztalatokat felhasználva az új gyártókkal is kiépítsünk egy olyan rendszert, mint amilyet az Összefogással már harmadik éve működtetünk.








Tavaly is készültek új figurák, az év kedvence a bika volt. Fecskéink is megújultak, három új színben is elérhetők, karácsony előtt pedig Lajos csatlakozott a társasághoz. Harmadjára is részt vettünk a Design randin, és új Misija figura is lett: a bika. Megtalált néhány szép feladat a Misiján kívül is, a Fogyatékosság-barát Munkahely díj elkészítését még a nyáron kezdtem, az elkészült különdíjakat pedig decemberben adták át az érintetteknek







Az ősszel tartottam egy kis szünetet, megszületett ugyanis a kisfiam - jókor és jó helyre, azt hiszem. Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a gyerekem - ha lesz - mellettem fog játszani, amíg dolgozom, látja majd, hogy szeretem a munkám, kipróbálja szerszámokat meg a készülő játékokat, néha meglógunk a Rábapartra, borsót eszünk, és a héját a vízbe dobáljuk, vagy elsétálunk az állatkertig, és megnézzük, mit csinál télen a tarajos sül, közben kitaláljuk, melyik legyen a következő Misija jószág, és kettőt pislogunk, már fel is nőtt. Nos hát, a felnövés folyamatban, bár gyorsabb, mint azt hittem volna, egyelőre többet alszik mint amennyit játszik, azt viszont, mármint az alvást, nem mellettem csinálja, hanem rajtam. Na, ez a kihívás: egy kendőbe kötött csecsemővel a hasadon dolgozni. A blogírás már egész jól megy, a tarajos sül pedig még várhat...

Tartsatok velünk idén is!






* Ezt a bejegyzést négy nappal ezelőtt kezdtem el írni, azóta be is írtam a naptárba az első két határidőt. Így van ez, ha nem rakom ki időben a bejegyzést. ;)