2015. április 7., kedd

Betonozós

Múlt héten itt a blogon is elindítottam a betonmaratont. Ha még nem mondtam volna, több részes lesz. Az előkészületek, anyagbeszerzés, kötési idők betartása, egyszóval a technológia jellemzői miatt ez eleve egy többhetes folyamat, így nem lesz nehéz valós időben közvetíteni a fejleményeket.

A két évvel ezelőtti Csurgai Ferenc-féle  betonkurzusról itt egy összefoglaló, itt pedig képek a végeredményről. Ezúttal (is) szilikonformába öntök, erről a folyamatról az előző bejegyzésben mutattam képeket. Múlt héten készítettem egy próbaöntést, melyért külön köszönet illeti az AlmadiART csapatát, akik rendületlenül biztosítják az ehhez szükséges körülményeket (nemcsak nekem), és egyúttal egy olyan kortárs művészeti bázist teremtenek, ami Budapest határain kívül ritka (habár nem teljesen példátlan). A cikk végére beteszek egy hasznos linkgyűjteményt a szívemnek kedves szervezetek honlapjaival, akik nélkül a Misija sem lenne az, ami, és persze a hozzájuk tartozó adószámokkal.  Ha szeretnéd az idei adóegyszázalékoddal támogatni a kulturális javak létrehozását, vagy esetleg a fogyatékosügyet, így könnyebben megteheted. Köszönöm, ha segítesz!

Arról pedig, hogy mi történt a műhelyben a legutóbbi bejelentkezés óta, ezek a fotók tanúskodnak. Itt vannak például a formák, még öntés előtt:



Egyszerre csak kis mennyiségű anyaggal tudunk dolgozni. A hozzávalókat ezredgrammos pontosságú mérlegen kell kimérni, csak mondom, hogy éreztessem, mennyire távol áll ez a hobbibetontól. A jó öreg hordós betonkeverő már csak ezért sem játszik! (A képen üvegszálas beton készül még a 2013-as művésztelepen. A mostani keverésről azért nincs fotóm, mert egyedül voltam, és betonkeverővel szelfizni azért nem olyan egyszerű.)


Itt már a majdnem-végeredmény látszik, viszont még hagyni kell rendesen megkötni, és csak aztán tudom véglegesre csiszolni.



Úgy döntöttem, hogy megmutatom a selejtes öntvényeket is, mert enélkül talán nem is sejtenétek, hogy mennyi kísérletezés előzi meg egy-egy tárgy létrejöttét. Ez természetesen nemcsak a betonra igaz. Az elefántos képpel azt a hibát érzékeltetem, hogy mi történik akkor, ha a kötési idő lejárta előtt veszem ki az öntvényt a formából. Tulajdonképpen szép, csak kissé túlságosan rusztikus. Akkor jó ötletnek tűnt...




A másik fotón a medvefigurán azért keletkeztek folytonossági hiányok, mert az egyik legfontosabb összetevőt megpróbáltam lecserélni egy másikra. Van, aki szerint így sokkal anyagszerűbb, "betonosabb", én viszont maradnék a homogénebb felületnél. Itt jegyezném meg, hogy fele királyságomat odaadnám annak az embernek, aki hozzásegítene a megfelelő folyósító kis tételben (1-5 kg) való beszerzéséhez, avagy osztozna velem egy nagyobb kannán. Építőiparban dolgozók (ismerőseinek az ismerősei), hallottátok?  

A végére teszek még pár képet a a félig kibontott formákról. A másik oldalukat még én sem láttam, kisvártatva együtt megnézzük milyen lett, jó?





Az ígért linkek pedig:

Akik az AlmadiART programjainak létrejöttét lehetővé teszik:
Kettőspont Művészeti Egyesület - adószám: 18255308-1-41 

Az Összefogás az Egyenlő Esélyekért Nonprofit Közhaszasznú Kft. pedig fogyatékkal élő emberek munkáját és lakhatását biztosítja, nem utolsósorban pedig a Misija kerámiafiguráinak kivitelezője.
Adószámuk: 18688090-2-13 

A cikk megosztásával is segíthetsz! Köszönjük!


2015. április 2., csütörtök

Műhely itthon

Többnyire három helyszínen készülnek a misiják: Csömör, kert, otthon. Utóbbi magába foglalja az erkélyt is. Tavasztól őszig. És most jönnek a fotók:

A facebook oldalon feltett kérdésre a válasz: szilikonból, negatívhoz, amúgy meg medve takarásban.

... másfelől...

Ezt majd később elmagyarázom.