2018. július 4., szerda

Nyári menetrend

Címszavakban a nyarunk:

#munka_vs_pihenés
Mivel a pihenés legalább olyan fontos, mint a munka, ezért remélem, hogy ezt a bejegyzést nyaralás közben olvassátok, vagy legalábbis már tervezitek azt. Ha mindeközben a legújabb Misija kedvencekről sem szeretnétek lemaradni, akkor jó hír lehet, hogy a galériák polcait már feltöltöttük a nyárra, és az utánpótlás folyamatos. A már megszokott lelőhelyek és az újak, meg a még újabbak is tárt ajtónkkal várnak benneteket.

fotó: SV Design

fotó: Magma Galéria


#újdonságok
Beton malackáink a budapesti galériákba és a győri Minimába is beköltöztek, de siessetek, mert gyorsan fogynak.



fotó: Minima


#fesztivál
Mostanáig a Misija nem járt nyári fesztiválokon, de ez az idén változni fog: a Sziget Fesztiválon, az Art Zone területén fogunk bemutatkozni. Erről még hozunk pontosabb híreket, de az már biztos, hogy ha a Szigetre készültök, nem kell Misija zsebszobrot vinnetek, mert lesz ott helyben is. ;)



#kiállítás
Mi egyelőre kisebb részletekben igyekszünk regenerálódni, ez a műhelyekre és a tervezőre is igaz. Utóbbi, ti. a tervező vagyis én, polgári szakmáját tekintve szobrász, (vagy fordítva, ilyenkor mindig elbizonytalanodom) az elmúlt heteketegy kiállítás előkészítésével töltötte, a végeredmény megtekinthető Gödöllőn, a GIM Házban. A tárlaton szuper alkotók szerepelnek, és egész nyáron nyitva lesz, érdemes benézni, ha arra jártok.
Képek az Instán: @farkaspapeva #transzparensterek #urbánusintarziák

Kedvenc fotóm, munka közben







2018. május 8., kedd

Nyitott műhely - Összefogás az Egyenlő Esélyekért

A Misija Design az Összefogás az Egyenlő Esélyekért kerámiaműhelye nélkül nem lenne az, ami. Ezt legtöbben már tudjátok, de az újak kedvéért, és mert szeretek erről mesélni, megmutatom, hogyan is dolgozunk mi, együtt. Amikor négy éve elkezdtem a Misija figurák tervezését, szembesültem azzal, hogy kivitelező és műhely nélkül bizony nem sokra megyek, keresgélni kezdtem. Jókor jött a Segítő Vásárlás felhívása: hiánypótló közös pályázatot hirdettek dizájnerek és szociális műhelyek számára, a cél pedig szerethető, karakteres, új tárgyak létrehozása volt. A Design Randi. Így találkoztunk mi az Összefogással, és lett a kerámiaműhelynek új célja, a tervezőnek, vagyis nekem, pedig hozzáértő segítsége a kivitelezésben.






Négy év alatt sokat fejlődtünk és tanultunk egymástól, és mára tizenhatféle figurát gyártunk hét színben, és országszerte tizenöt nívós galériában vagyunk jelen. Ennyit a számokról. Ami viszont sokkal fontosabb, hogy szeretünk együtt dolgozni, még úgy is, hogy a műhely Csömörön van, én meg jobbára Győrben. A távmunka előnye a rugalmasság, hátránya, hogy ritkán jutok el személyesen a műhelybe, viszont ha mégis, akkor igyekszem dokumentálni a látottakat, hogy nektek is meg tudjam mutatni.

Van a műhelynek egy komoly arca. Pontosság, fegyelem, megbízhatóság. Elküldöm a megrendelést, nem érhet meglepetés. Katonásan sorakoznak a félkész misiják. Valahogy így:





És van az, amikor elszabadul a kreativitás. Mert ehhez a munkához kell a fantázia, a játékosság és egy csipetnyi humor. Meglep, inspirál, szórakoztat. Egyszerűen imádom!
Ilyenkor születnek ők:





És akiknek mindezt köszönhetjük, az Összefogás csapata, külföldi önkéntesekkel megerősítve:


Fotóztam többet is, az Instagramon megtaláljátok!

2018. április 23., hétfő

Örök pillanat


előzmény 1)

Eredetileg "Mért szeretek szabadúszó* lenni?" volt a címe. Aztán "Szabadság", mivel némelyik szabadúszó, én is, nehezen szánja rá magát, hisz a munkám-a-hobbim életérzés abban az illúzióban tart, hogy mindig szabin vagyok. Pedig ki kell lépni ebből is néha, ez a tanulság, gondoltam, megírom terápiás jelleggel. Végül "Örök pillanat" lett, mert valahogy beugrott a verssor, hogy "van néha olyan pillanat mely kilóg az időből", és kölcsönvettem a címet.




előzmény 2)

Eredetileg erről a három évvel ezelőtti fotósorozatról akartam írni, amit a képek nekem jelentenek, hogy a szabadúszó lét szépsége gyakran ugyanaz, ami a nehézsége is. Ez esetben az a tizenplusz https://www.facebook.com/pg/misijadesign/photos/?tab=album&album_id=1125139680880354 beton és mellé a fotóstáska, amit magammal cipeltem a partra. Két forduló volt, és dögmeleg, de imádtam minden pillanatot. Nagyjából ott lettem benne biztos, hogy ezt akarom csinálni, és képes vagyok érte küzdeni.

előzmény 3)

Minden évben ilyentájt - a csillagok állása, a napsugarak beesési szöge, a koranyári hangulat - eszembe jut ez a fotózás, mint origó és a kreatív munka esszenciája. Egyszerűen jó rá visszagondolni. Az a döbbenet, hogy akárhogy is számolom - ez csak három éve volt, nem lehetett korábban. Őrület, milyen lassan telik az idő, legalábbis annyi minden történt azóta! Ezekért az időtlen pillanatokért érdemes. És ha valamit - mindenképpen azt kívánom magamnak a következő három évre, hogy minél több időtlenség férjen bele.


Örök pillanat

Mit málló kőre nem bizol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél-emlék a jelenben is,
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.


Most pedig, hogy a cím és Weöres Sándor megírta a bejegyzést, én kommentálhatom a képeket:



A képen 6 kiló nettó súlyú beton - és ez csak egy része. Hozzáöltöztem a Balaton parthoz, de hiába tengerészcsíkos a póló, ha hosszú az ujja, akkor inkább mellőzzük az eleganciát.



Valahogy így. Láblógatás és egy csónak, ami nem az enyém, viszont megy a körömlakkom színéhez. Utóbbi színkódja megegyezik a Misija logóval. Nem is, mert az a Balaton.



Amikor besétál a képbe egy igazi kutya. Spontán kutya volt, nem statiszta.



És ugyanez verébbel. Ez a kép benne van a mindenkori top tízben. Örök pillanat - örök kedvenc.



A kép, ami az Artportal szerkesztőinek is megtetszett, 2015-ben ez volt a Kozma ösztöndíjról írt cikkük kiemelt fotója.



És ugyanő türkiz háttérrel. Figyeld a logó színét!



+ két és fél kiló. Most ne kérdezzétek, hogy mit keresnek a betonállatok a móló cölöpjein. Én raktam oda őket. Ennyi.



... és egy szintén súlyos egyéniség. Ugyanabból az okból tartózkodik a mólón, mint a többiek.


megjegyzés:
* Bár nagyon menő a szabadúszó/kreatív/freelancer/satöbbi kifejezés, a szomszéd, amikor próbáltam elmagyarázni, mivel foglalkozom, egyszerűen csak ennyit mondott: Aha, szóval maszek. És tényleg. Milyen igaz, van erre szép ősi magyar kifejezésünk. Maszeknak lenni jó!

2018. április 17., kedd

Helyzetjelentés - rég jártam erre

Annyi minden történt a legutóbbi poszt óta. Összeszedem, ha csak vázlatosan is.

Húsvét óta két új galériánk van, frissítettem a boltlistát is. Pécsett már a Design Patikában is ott vagyunk, Pesten pedig a Dragée üzletébe költözött be egy csapat Misija jószág. Így megy ez. :)


fotó: Design Patika facebook

Fotó: Dragée facebook


Április elején Design Randi kiállítás, a Segítő Vásárlás jóvoltából. Fotókat itt találtok. Bemutattuk az  első betonmalackákat., a Palota-15-ben pedig azóta folyamatosan készül a többi.

fotó: SV facebook


Fecskevédelmi összefogásunk a Magyar Madártani Egyesülettel folyamatos, és most így tavasszal különösen aktuális.

fotó: MME

Szombaton pedig a győri dizájnerekkel egy különleges eseményre készülünk: Rómer Late Night Pop Up. Az estébe (éjszakába) nyúló délutánon én is ott leszek, színes választékkal és különleges kedvezményekkel várlak benneteket. Találkozzunk!





2018. február 16., péntek

Vaddisznó + szelíddisznó

Új év, új Design Randi, új Misija állat. Ezúttal kettő.
Az elmúlt hetek lázas munkával teltek, mintázás, gipszöntés, faragás, szilikonozás, fotó, pályázatírás - és ezt szorozzátok be kettővel legalább. Ha azt mondom, a fülem is zsibbad, akkor nem túlzok. Gondoltam rakok fel az instára meg a fészre képeket legalább, de nem jutottam oda. Most bepótolom.

Régi, nagyon régi tervünk ez, disznó nélkül nem Misija a Misija. Az első próbálkozások között már szerepelt a szelíddisznó: a mostani pedig hű mása az öt évvel (!) ezelőtti fafigurának. Aztán kicsit bevadultunk. ;)

Jön tehát a vaddisznó és a szelíd, először betonból! Már öntik a Palota-15 műhelyében. Hamarosan a galériákba is megérkeznek.
Várható premier a Design Randi kiállításának megnyitóján, március 6. délután, a Fise Galériában.





2017. december 19., kedd

Ajándéklista

Terveztem egy "magyar dizájn karácsonyra" sorozatot, de idő híján egy bejegyzés lesz csak. Szóval az idén azt találtam ki, hogy a december folyamán körülveszem magam a kedvenceimmel, legalábbis néhány kedvencemmel. Mert az nekem jó, és már régóta vágyom rá.
Az első két pont már teljesítve, a harmadikat még várom. (Frissítés - tegnap megérkezett, csak mivel kétpercenként megszakítom a tudósítást, így történik közben ez meg az.)

1.) Franta Ági lámpakészítő workshopja

A Minima megszervezte, anyuval elmentünk rá, tömény élmény volt, irigylem magunkat, hogy ott voltunk. Egy lámpa nem lámpa, sőt az égősor is úgy boldogít, ha sok van belőle. Vigyázat, függőséget okoz!




2.) DOT for You - IRKA határidőnapló

Már tavaly is szerettem volna, és azelőtt is. De a 2018-as végre az enyém lesz. Már nagyon várom. Hát nem gyönyörű? (Azóta megérkezett, és hát de. Gyönyörű.)





3.) Könyv: Nyugat+zombik képregény - Csepela Olivér

A Nyugatot amúgy is szeretem, a zombikat meg amúgy nem, de ebben a formában meggyőztek.
"BOTRÁNY, BAZMEG!" Ignotus




Alakul a boldog karácsony...

2017. november 11., szombat

Textil Misija

A hét legnagyobb híre, hogy bemutattuk a Misija textilcicákat. Az ötlet már régóta megvolt, a megvalósításhoz azonban Hellenbach Gabriellának, a Gabiga Játékok tervezőjének tapasztalata is kellett. Íme az első darabok:




A macskák kis vászontasakban érkeznek, az első limitált kollekció darabjai a Magma és a Magma+ üzletekben vehetők szemügyre és kézbe.



#zsákbamacska #misijatextil #textiljáték

Munkavédelmi gyorsteszt

Ez a két fotó jól jellemzi a hétköznapjainkat. Itt most az agyagosláda a felfedeznivaló, de egy bababiztos lakásban is mindig akad valami. Varródoboz, cipőtisztítókészlet, akkusfúró, akvárium, kutya/macska/aranyhörcsög. Szóval amikor hirtelen gyanúsan nagy lesz a csend. Valamit talált...



A következő gyorstesztet futtatom le ilyenkor fejben. Egy töredékmásodperc alatt, naponta kb. 15-20 alkalommal...

1) Jelent-e közvetlen élet- vagy balesetveszélyt a tevékenység?
A) igen
B) talán
C) tuti nem

2) rendetlenséggel, kosszal jár-e?
A) az attól függ
B) á, dehogy
C) tökmindegy, már kosz van

3) élvezi-e a gyerek, amit épp csinál?
A) igen, ő meg nagyon bölcs és őszinte, csak olyasmit tesz, ami örömet okoz, tanulhatnánk tőle
B) egyértelmű, csak rá kell nézni
C) nem kérdés, még szép, az élet egy nagy kaland, és ő ezt tudja

Ha a válaszok többsége A, akkor közbelépek azonnal. Ha többnyire B, akkor szemmel tartom a gyereket. Ha a C válasz a jellemző, akkor van öt (négy, három, kettő, egy...) percem arra, amit én csinálnék, hurrá. És persze szemmel tartom a dedet. Egyelőre bevállt a módszer. ;)

Ugye, nem vagyok ezzel egyedül?

2017. október 18., szerda

Születésnap

Tegnap volt a kisfiam első születésnapja. Itthon, családja körében, háborítatlanul telt, pont mint a születése. Kórházba ezúttal sem kerültünk. ;)

Mostanában többször is kérdeztek a Misijáról, és a vele kapcsolatos munkáról, de erről eddig nem beszéltem. Pedig mindennek az alapja.


EGY ÉVE
Számvetés? Leltár? Egy éve ilyenkor még... már... Család vs. karrier, "hogyanegyeztetedössze" kérdések. Sok minden kavarog most. Összecsúszott az éves szakmai beszámolókkal és programokkal a születésnap, és ez már minden évben így lesz. Egy éve azért nem utaztam dizájn hetekre, megnyitókra, kiállításokra mert már bármelyik pillanatban várható volt a fiam érkezése. Végül is kivárta, sőt. Talán a nyugalmas pillanatot várta ki? Tavaly ilyenkor még pont volt időm berendezni a szekrényét, főzni jó sokat, de az aktuális excel táblázatot már félbehagytam, bezártam egy időre. Ja, és végiglapoztam még az utónévkönyvet, hogy eldönthessem: Bercelnek nevezzük. A százhuszonötödik verzió lett az igazi, akkor tudtam, hogy bemutatkozott. 




MOST
...volt egy napom rákészülni a születésnapra, szinte luxus. Leszedtük a Design Hét kiállítását, még futárt is intéztem, aztán telefonokat, email-eket. Nem tudok tortát sütni, meg igazából semmilyen édességet a palacsintán kívül, de azért megpróbálnám. (Nem lett kész, viszont majdnem elkezdtem;) Nagyon sok munka van mögöttem, mögöttünk, az elmúlt néhány hét kis híján felborított, szinte jólesik a házimunka, legalább valami más. Ezekre az örök érvényű tanulságokra döbbentem rá: kisebb gyereket könnyebb felemelni. Járni tanuló gyereket nehezebb elkapni. Az univerzumot, ezen belül a lakásunkat felfedező utódot egészen reménytelen lebeszélni a rámolásról. Semmi sincs biztonságban egy méter alatt. Így aztán a telefonomat és más földi javaimat lehető legváratlanabb helyeken találom meg. Valamint a fognövesztés kemény munka, amiben az egész család részt vesz, de leginkább a gyermek édesjóanyja, mármint hogy én.


MI VÁLTOZOTT?
Van például emberem a prototípusok teszteléséhez:


... és szülőszéket terveztem, amit korábban nem gondoltam volna. Azt meg főleg nem, hogy videót is készítek róla. Pedig de:



... és egy csomó minden, ami nem fér bele ebbe a bejegyzésbe. Néhányat közülük azért megemlítenék. Például...


CSALÁDBARÁT-E A MISIJA?
Már bőven több, mint hobbi kategória, és az elmúlt másfél-két év ebben sorsdöntő volt. Mielőtt megtudtam, hogy várandós vagyok épp azt fontolgattam, hogy keresek egy állást, vagy legalább egy felet, annyira bizonytalan volt a helyzetem. A munkahelyemen már jóval korábban felmondtam, az ösztöndíjam éppen lejárt, a Misija pedig még messze volt az önállóságtól. Aztán Bercel érkezése átírta a forgatókönyvet szerencsére. Mivel köztudottan "jók" a várandós nők esélyei a munkaerőpiacon, nem is volt kérdés, hogy előre menekülök. A meg-tudom-csinálni érzést a fiam születése csak megerősítette. A hogyan-egyezteted-össze kérdésre pedig az a válasz, hogy pont ezért lehetséges, mert ilyen munkám van, ez a szabadúszás egyik nagy előnye. Mindenki, akivel együtt dolgozom ismeri és elfogadja a helyzetemet, figyelembe vesszük egymás munkaidejét és napirendjét, senki érdeke nem sérül emiatt. Sőt,  mostanra kimondhatom, hogy nem tudnék - nem is akarok - kiszállni, sokan számítanak rám, a felelősségem is nagyobb, szóval nem opció a hátraarc. Nehéz, de ugyanakkor jó is, és persze számíthattam rá, hisz rengeteget dolgoztam érte. Habár közvetve érzem a nyomást - egyelőre ilyen világban élünk - de ez is változik szerencsére. Amúgy meg, praktikus segítség a telefon, email, futárszolgálat, közösségi média, és néha műterem az egész lakás, ki sem kell mozdulnom otthonról.


TANULSÁGOK JÖVŐRE
1) ostromállapot (pl. dizájn hét, szobrászbiennálé, ösztöndíjas beszámoló, költözés, lakásfelújítás, vagy ezek tetszőleges kombinációja) idején takarítást rendelek, 
2) kaját is, ha úgy alakul, 
3) újrakezdem a jógát, mert szuper találmány a hordozókendő, de a gyerek mégiscsak tíz kilós, kell az erősítés.
4) átgondolom, kivel tudnék együtt dolgozni, mert kell egy munkatárs, akár csak átmenetileg is, mert ez egyedül már nem bírható.



TERVEK IDÉNRE 
Tudom, hogy sokan várjátok a fa figurákat, és a betonos vonalra is jó lenne ráerősíteni. Az idei Design Randi is hátra van még, vannak teendőink. Alakulnak lassan a dolgok, csak néha eltérek az ütemtervtől... de maradjatok velünk, lesz minden lassan.

Ha szívesen olvasnátok még arról, hogyan telnek egy kisgyerekes művész mindennapjai, ajánlom a Kiss Mártával készült interjút a Dróton. Többek között és szigorúan általánosítás nélkül, mert mindenki élete más, engem mindenesetre nagyon érdekel most a mások tapasztalata, és épp most került elém a cikk. Jut eszembe: arról is szívesen olvasnék, hogy kisgyerekes-művész-apának lenni milyen. Írók-költők előnyben, de mi a helyzet a kétkezi kultúrmunkásokkal?

Nektek milyen?