2017. március 19., vasárnap

ArtiStamp pecsétkészítő workshop

Szombaton újat tanultam, így lett a Misijának saját készítésű pecsétje kettő. Linómetsző kést én már sok mindenre használtam, csak épp rendeltetésszerűen nem, viszont faragtam vele fát és gipszet - szinte látom, ahogy grafikus olvasóim a szívükhöz kapnak, igazatok van, én kérek elnézést. Na szóval, ott hagytam abba, hogy ezidáig ismeretlen terep volt számomra a linómetszés, de most megtettem az első lépéseket.

Talán lesz folytatás is.

Köszönjükaz Artistamp-nek az élményt, a Minimának és a meló-nak pedig a lehetőséget, hogy ott lehettünk!

És most a képregény:






2017. március 14., kedd

Egy nap nálunk


Ami valójában kettő, vagy legalább másfél, de mindegy is.


Most, hogy vitathatatlanul tavasz van, és medvehagymaszezon, és ha már úgy alakult, hogy vitathatatlanultavaszimedvehagymás reggelivel kezdtem a napot, mi több ezt tőlem szokatlan módon a fészre is kiposztoltam, akkor - gondoltam - mért ne oszthatnám meg itt is, hogy milyen egy nap a nálunk, a Misija főhadiszállásán. Amúgy mindegyik más, így tehát akár ilyen is lehet. Közvetítés indul.

Reggeli, ami nem mindig ilyen fotogén, viszont mindig van. Többnyire ráérős, ami hatalmas luxus, és egy ilyen minimálhedonistának, amilyen én is vagyok, jutalomfalat az élettől, a szó minden értelmében.




Kolléga is felébred, mert ez egy ilyen rendkívül menő coworking homeoffice és showroom. A reggeli lustálkodás szokása neki is, genetika-e vagy véletlen, ki tudja, mindenesetre örvendetes tény. Mivel érdemeltem ezt ki? Régi koránkelések emléke kúszik be, és a biztos tudat, hogy eljön még az az idő. Ja korán = negyed öt és fél hat között. Reggeli lustálkodás = nyolc- fél kilencig való fel nem kelés. A kilenc óra az már délelőtt, a délelőtt pedig nem maradhat el, mivelhogy nagyon értékes része a napnak.




... közben megnéztük mi van kint, hogy kiderüljön, jó-e a kedvünk már a időjárástól eleve, vagy meg kell érte dolgoznunk. Most minden oké, süt a nap.




Kolléga tesztel. Nem nyeli le, nem vágja fejbe magát, tetszik neki. Igen, most már biztos, hogy jó napunk van.




A munka maga az minden nap más, ma épp a gép előtt ülök sokat, még egyelőre bent, de közeleg az idő, amikor már az erkélyen is lehet, és ott még az excel is szebben nyílik. Ilyen az erkély, amikor irodának használom:




És ilyen, amikor rendeltetésszerűen. (Hát, szóval műhelynek.)




Ez pedig az íróasztalom (sarka) most, fotóháttér funkcióban. A laptopot addig is levettem.




Azt megsúgom, hogy közben másnap lett, de mivel a kellő rugalmasság e szakmához és létformához nélkülözhetetlen, ezért rá se rántok, sőt! Folytatom, mintha mi sem történt volna. Gyakori része a munkanapnak a csomagolás, futárra való várakozás, és hogy ezt illusztráljam, nem átallok egy tavalyi fotót idetenni, mivelhogy ont olyan, mintha idei lenne. Bármelyik tetszőleges héten tudnék lőni egy hasonlót. 




És ez csak a lakásunk. Ahol a tervekből valóság lesz, az a csömöri műhely, amiről írtam már sokat, például itt meg itt, és van még sok más külső helyszín, történetek, emberek. Meg merem kockáztatni, hogy mesélek még rólunk.

Legközelebb.

2017. január 20., péntek

Januári határidők

Nincs még két hete, hogy azt mondtam, a januárban nem sürgetnek a határidők. Hát jelentem, addig sem tartott a nyugi. Én mondjuk nem bánom, ezek visznek előre, és végső soron ezért is szeretem a Misiját. Kezdjük ott, hogy január végén egy kiállítunk a FISÉ-ben, a téma a Segítő Vásárlás, és a terv szerint mindhárom szövetségesünk képviselteti magát. Akikkel tehát együtt dolgozunk:
1) az Összefogás a kerámiafigurákkal,
2) a Palota-15 az új betonokkal
3) a Fébé pedig a jövőbeni fa állatkákkal.

Február elején pedig előadást tartok a MOMÉ-n, a címe: Hogyan vezessük vissza a művészeket a társadalomba. Majd itt a blogon is hagyok róla nyomot valamilyen formában, leginkább egy összefoglalót szeretnék majd írni róla.

Addig is, néhány fotó az új betonfigurákról. Javítgatunk még rajta egy kicsit, de hamarosan a boltoknak is jut belőle.






2017. január 8., vasárnap

Évindító

Azt szeretem a januárban, amit régebben pont nem, hogy vége az ünnepeknek, mindenhol leltároznak vagy téli álmot alszanak, vagy legalábbis úgy tűnik, és akár még unatkozni is lehet(ne). A határidők nem ketyegnek - legalább két hétig, és nekem ettől minden ráérősebbnek tűnik.* Máskülönben ugyanazt csinálom, amit januártól november végéig szoktam, éljenek a hétköznapok, a december meg nem egy hónap, hanem egy állapot. Most pedig hogy vége, leszedjük a fát, vagy sem - az égősorokat mindenesetre elöl hagyom, mert minimálhedonista vagyok, és az ilyen apróságok jót tesznek a hangulatomnak. A dánok ezt hyggenek hívják, tudtátok? Szóval nem forradalmi felfedezés, viszont működik.  Ráadásul kint ilyen szépek a fák...




...bent meg a fények. (És igen, az ott a mosatlan. Attól hogy lefotóztam, tisztább nem lett, de legalább meg tudom mutatni. Vekerdynek szeretettel. ;)




A tavalyi év már egészen hasonló volt ahhoz, amit megálmodtam magamnak. Sokat dolgoztam itthonról, ami általában a laptop-konyha-erkély hármasságot jelenti. Lett műhelyem átmenetileg, és  rendesen kihasználtam, aztán költözni kellett, de már látom az új lehetőséget (és egy másik helyet). Alakulnak az együttműködések a beton és a fafigurák gyártására. Ez meglehetősen munka- és időigényes feladat, mivel sok szempontból úttörők vagyunk, és számos technológiai kihívással kell megküzdenünk. Azt hiszem, az idei év egyik legnagyobb feladata az lesz, hogy a szerzett tapasztalatokat felhasználva az új gyártókkal is kiépítsünk egy olyan rendszert, mint amilyet az Összefogással már harmadik éve működtetünk.








Tavaly is készültek új figurák, az év kedvence a bika volt. Fecskéink is megújultak, három új színben is elérhetők, karácsony előtt pedig Lajos csatlakozott a társasághoz. Harmadjára is részt vettünk a Design randin, és új Misija figura is lett: a bika. Megtalált néhány szép feladat a Misiján kívül is, a Fogyatékosság-barát Munkahely díj elkészítését még a nyáron kezdtem, az elkészült különdíjakat pedig decemberben adták át az érintetteknek







Az ősszel tartottam egy kis szünetet, megszületett ugyanis a kisfiam - jókor és jó helyre, azt hiszem. Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a gyerekem - ha lesz - mellettem fog játszani, amíg dolgozom, látja majd, hogy szeretem a munkám, kipróbálja szerszámokat meg a készülő játékokat, néha meglógunk a Rábapartra, borsót eszünk, és a héját a vízbe dobáljuk, vagy elsétálunk az állatkertig, és megnézzük, mit csinál télen a tarajos sül, közben kitaláljuk, melyik legyen a következő Misija jószág, és kettőt pislogunk, már fel is nőtt. Nos hát, a felnövés folyamatban, bár gyorsabb, mint azt hittem volna, egyelőre többet alszik mint amennyit játszik, azt viszont, mármint az alvást, nem mellettem csinálja, hanem rajtam. Na, ez a kihívás: egy kendőbe kötött csecsemővel a hasadon dolgozni. A blogírás már egész jól megy, a tarajos sül pedig még várhat...

Tartsatok velünk idén is!






* Ezt a bejegyzést négy nappal ezelőtt kezdtem el írni, azóta be is írtam a naptárba az első két határidőt. Így van ez, ha nem rakom ki időben a bejegyzést. ;)

2016. december 17., szombat

Decemberi újdonságok

Kísérletező kedvünkben és karácsonyi meglepetésként a matt fekete után fényes mázat is kipróbáltuk. Egyelőre limitált példányszámban kapható, érdemes a galériák polcain körülnézni. Nektek hogy tetszik?





Az angyalok is megújultak, sőt, megérkezett a trió harmadik tagja, aki az Összefogás keramikusaitól a Lajos nevet kapta. Idén már három színben kaphatók a Lajosok, Misik és Gabik: az eddigi fehér és bronz mázak mellé a malachitot is kipróbáltuk. A végeredmény pedig:




2016. december 6., kedd

...

.
. . .
. . . . .
. . . . . . .
. . . . . . . . . 
. . . . . . . . . . . .
. .  hangolódunk . .
.
.


2016. december 3., szombat

Fogyatékosság-barát Munkahely díj

Átadták a Fogyatékosság-barát Munkahely címeket, amihez a díjak elkészítésével némileg hozzájárultunk mi is.
Tervezés, beton: Farkas-Pap Éva
üvegmunkák: Farkas Vajk






2016. október 31., hétfő

Misi és Gabi

Az angyalok már megvoltak egy ideje, mind a ketten - vagyis hárman, de erről majd később - csak épp a névadással voltunk bajban. Mégsem hívhatjuk őket egyszerű emberneveken ha egyszer angyalok, a sorszámozás sem illett volna hozzájuk, az meg, hogy fiúk-e vagy lányok, angyalságukból adódóan már eleve kérdéses, így ez sem adott támpontot. Nem volt egyszerű feladat. Ekkor jött Péter Pál - nem kevés teológiai háttérismerettel - és kimondta a kézenfekvő neveket: Misi és Gabi.
És tényleg. Mi más?

Teljesen egyértelmű, hogy már a kezdetektől fogva Misi és Gabi voltak, csak nem mutatkoztak be rögtön. Azóta viszont sokan megismerték őket, így számos helyre eljuthattak, és egyre többen vannak. Sőt! Lett egy harmadik társuk is. Most már csak azt kitalálnunk, hogy őt minek nevezzük.
Hamarosan...

Misi + ? + Gabi

Gabi és Misi fehérben

Misi

Misi Gabival
Gabi



2016. október 6., csütörtök